Mindig koszontelek
Este az ablakod alatt, ha megszólal a csalogány ne zárd be ablakod és hallgasd. mert én köszöntlek este dallal téged. Reggel, ha a napsugár belopódzik hozzád és szemeidbe, belekacag az ébredés én mosolygok akkor üdvözlésül reád. És ha a virágok gomolygó illata száll csokorba kötve, a májusi pompa az én lelkem az, mi körülölel lágyan. És ha az alkonyi bágyadt szellőcske simogatva arcodat legyinti, kezeim azok, mik távolról is becéznek. S az éltető, tiszta, édes levegő, amit beszívsz, az én vagyok egészen s magadba lélegzel mindig és újra.