Mindig koszontelek

 Este  az  ablakod  alatt,  ha  megszólal  a  csalogány

ne  zárd  be  ablakod  és  hallgasd.

mert  én  köszöntlek  este  dallal  téged.

Reggel,  ha  a  napsugár  belopódzik  hozzád

és  szemeidbe, belekacag  az  ébredés

én  mosolygok  akkor  üdvözlésül  reád.

És  ha  a  virágok gomolygó  illata  száll

csokorba  kötve,  a  májusi pompa

az  én  lelkem  az,  mi  körülölel  lágyan.

És  ha  az  alkonyi  bágyadt szellőcske

simogatva  arcodat  legyinti,

kezeim  azok,  mik  távolról  is  becéznek.

S  az  éltető,  tiszta,  édes  levegő,

amit   beszívsz,  az  én  vagyok  egészen

s magadba  lélegzel  mindig  és  újra.