Megbocsájtok---Wilhelem
Elenyészek mint egy friss illat mellyel tova libben a gyenge szél, lehullok panasz nélkül a végnél mint egy rég elszáradt falevél. Elhalok mint gitár húros dalom elhalok szelíden,mint bánatom tündökölve éltemben lassan múlok mint a nap, ha lepihen-álmodok. Elhervadok , mint a virágszirmok mely mosolygósan hervad alkonyán, azt kívánom, hogy akire én vágyok mosolyogva jöjjön elém,csillagon. Mint a természet ősz halála keservén mikor a tél is erre igyekszik felém, azt kívánom, hogy szerelmem élete legyen szebb, nemesebb, szelídebb. De az ember mindig egy hamis hang, mely összhangba nem megy át sosem gyáva jajszóval zavarja magát kéjjel egyre keresi a harmóniát,megkésve. Megbocsájtok halk várakozásomban mert élni sem tudok,míg nincs párom merszem gyenge, rosszaságra gyáva, nyomorúságomban lelem pusztulásom.. Perceim kínban haldoklók állomása köszönet nincs benne, új bátorításra szinte csak több száz élettel tartozom akkor szabadulok fel a v