Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Volt egyszer egy halmocska, egy roppant kíváncsi kis halmocska. A világon mindent meg akart tudni. Nem hagyott békét sem égnek, sem földnek,sem légnek, míg el nem beszéltek neki mindent, amit tudtak.   Már  annyi mindent tudott  es olyan okos lett ,hogy szép lassan megkopaszodott a feje. De o nem   törődött .  ezzel,,hanem tanult ,kutatott tovább és a világ legokosabb halmocskájának képzelte magát.      Csak az bosszantotta, hogy valahányszor szomszédai előtt tudományával dicsekedett azok mosolyogva néztek egymásra és halkan suttogták: -azt az egyet még sem tudja- -Mit nem tudok?- kérdé haragosan a halmocska Erre azonban szomszédai mindig azt felelték, hogy bizony a  nevét nem ismerik, hanem azt hallották,hogy van olyan tudomány, melyben a bölcsek köve s minden talánynak megfejtése, a titkok titkának kulcsa rejlik, melyet mindenki fáradság nélkül megtanulhatsz melyben több bölcsesség van, mint mindazon haszontalanságban, melyen a tudósok — egész kopaszodásig törik a  fejüket.

Te  akartad vagy nem tudom de a kisagyamban egyre nyom egy lánggal égő édes fájdalom, és magamban egyre kárhozom. Én érzem még a percek illatát a sokszor átsírt vak éjszakát tavasz volt ,minden virágba állt reánk hintette sok arany porát . Mosolyod, az most is itt maradt jól tudom ,hogy a hullám elmaradt, de most is érzem karod vállamon mosolygok megértően, ha akarod. Mostanában sápadtan látom arcod valld be ,ugye nem vagy boldog ? Hiába állsz büszkén tartva titkod magadban , megbánt gondolatod.W.B.] .]