Te akartad
de a kisagyamban egyre nyom
egy lánggal égő édes fájdalom,
és magamban egyre kárhozom.
Én érzem még a percek illatát
a sokszor átsírt vak éjszakát
tavasz volt ,minden virágba állt
reánk hintette sok arany porát .
Mosolyod, az most is itt maradt
jól tudom ,hogy a hullám elmaradt,
de most is érzem karod vállamon
mosolygok megértően, ha akarod.
Mostanában sápadtan látom arcod
valld be ,ugye nem vagy boldog ?
Hiába állsz büszkén tartva titkod
magadban , megbánt gondolatod.W.B.]
.]
Megjegyzések