Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Mily nehes kint   állni s varni vegletek kozott mindig bizni abban kit szeretsz adni es szeretni birni a terheket mit kimertek , es szenvedni ertelmetelen mert a jot mindig szeretni vagyunk kenytelenek meg akkor is ha sebeket okoznak feltekenyseg veszedelmen mert sosem eleg  az mit kapsz, lasan felismered magad s a varazslat mi kaprazik  szemed elott mindig eltunteti a boszut' mi valosnak tunik, de nehez elviselni. Varod a josagot mi hihetelen amulattal eltunteti az igazat es kepesek vagyunk erkon -bokron futni verzo talpakkal a mindig ugyanazert keresni egeszben nem kette osztva ridegen a remeny melegeben,

Egyre távolodík a lélekharangom már csak a szomorúságon vánszorgok szuszogó lombok között  kievickélek mindenen túl, keservesen ,szenvedôen. Kis sebzett szívem  bent fintort vág ismeri keserűségem dalát s felkacag  csak ô tudja hogy minden összeroskadt nem tud rendet teremteni ,ostobaság lenne újra suttogni szerelmes hangot mikor nevetve szaladtál  évekig utánam kifulladva ôlelõ karjaddal ,kamaszon mig percekig egyre suttogtad  ;akarom. Pillanatig megcsap az illatos sóhajod most én futok utánad ,de semmit karolok , a por csak egyre szálldos  kôrülôttem  de futnék a félhomályban közeledbe. Mert minden szerelem így vegzôdik ha megpattan egy rugó  a  sebzett szívben pillanatig megcsap egy kétségbeesés majd elfelejted hogy valaha is léteztem.

Ha szívedől kitépted törvényeid rendre boldog leszel talán egy órára ,percre fájdalmaid elviselhetőek lesznek , kisebzett mezőkön maradnak hegek.   A lélek türelmes , tündököl messzire de szívedig hatol ,megzavaró ereje a bün fennmarad ,zuhog szanaszét megviseli agyad engedelmességét.   Ismerős csaták kalapálnak testedben láztól cserepes ajkad közt szerelem pang,míg arcodat az abroncs kegyetlen rácsa marcangolja, sebeket ejtve szét.   De mihelyt megnyugszik szíved üteme lassabban kering véred üres koponyában zsibbadt napok követik magasztosan forró zsibogásait fásult panaszaidnak.[W.B.]

Ha netalán fészkelne bennem a szerencse hóbortos titkok elfajult sorsában , lehet többet kapnék a kitisztult Világban, lehet ábrándoznék nyugalmas ágyamban. Tömérdek mérgek oly káros hatással körbefogják utam csekély bizalommal , kaphatnék még többet zavart életemben vagy elnémulok a kegyetlen csapásra.. Többre jutnék ha áldanám tapsommal azt amit mások kapnak cselfogással, fegyelmezett énem oly körbemetszett , de figyelemmel harcolok rutinos jártomban . Kérkedő életem szent felvillogásában legyen tanulság mindenki számára, ha vészesen meghúzom figyelmem láncát, lehet összekuszálom szárnyam csattogását. Kérkednem kellene a hitvallás menetén, bölcs gondolataim metszik egyéniségem de szabad áramlással tör utat magának, "A hiszek egy Isten" ősi áldott imája../W.B.

Nem így akartam emlegetni titeket ti erős férfiak ,kik szerettek hű nőt, másképp akartam vallani rólatok  fals álmok között, búgó alkotóerők. . Mint egy kérdőjel repdesnek előttem szürke elmétek képzelőerővel öntve , van- e bennetek ostoba láz a szívben vagy csak a test mozog késő éjjelen ? Elfog az undor paplan alá reteszelve érezve émelygős vad vergődésetek szorongó gyomorral ,dobogó szívvel , még hallom némán hangotok jelzőit. Csukott szememben halvány fényekre most jól látom kemény arcotok élét nagy szeretettel ,dorgáló esdekléssel elöntött szégyenem kétségbeesetten.  Titkon kukucskálok, látok szemeket őrzik testem, ott vannak ,nevetnek elbűvölten paplan felett dermedten , hogy másra ne nézhessek feletettek.

 A földön várva,a jövö ragyogó fények többnyire  megtestesítik a létezésem  csillogásuk boldogítja testem ünnepi küldetéssel  és sziporkázó fénnyel,  felettem egy csillag kigyúl a gomolygó sötétben közönyös füst lesz , s a végeredmény,egy fura kérdőjel szememben mit nem ismerek fel. De azért kiváltságosak az ünnepi színes fények  szikrái békésen intenek felém s a nyugalmas csend, mi imákra késztetnek  sziporkázó csillagok érdeme és hálát adok minden jóért meztelen lélekkel  újjászületett szívem keresztjével vonzások és féltések felépített sóhaja felett erősebb leszek. Szinte elképzelhetetlen az összevegyült siker  mi száll felettem képletesen számlálom a nyíló éveket, mik érettem fénylenek  ott ahol a szeretet égig ér , mosolygós arcomat világítja boldog derűvel   kitörli bánatom szivembol állok tisztán ,visszhangzik bennem a kérdés  s nem félek ha üres a zsebem.\W.B.]   

Igazi gyöngy szemként csillog az advent hangulata felcsillog , romantikus , egyben hangulatos spirituális élményben öntudatos . Az utakon boltíves csillárként fejünk felett remegnek fények , spirális oszlopokra feltekerve házunkban zöld fenyőt övezve.  Vásárlási mulatság ,hangulat lelke fényes épületek ,halk ünnepi zene , emberek fényekben gyönyörködnek mint vásárokban a pogácsa szívek . Hatalmas vörösen izzó gömbök részese lett e csodás ünnepnek lilás fényük szépséget ejt szívben utcán sétálók,  hömpölygő tömeg . Az utcán is táncolnak örömükben egyedi fények, tükrös bálteremben fények ünnepe és karácsony fénye összekötődik szent szeretetben. [W.B.]

Itt vagy ősz foszlott tüzeddel kihunyt csillagok küszöbén, a tér és időnek rebbenésében szőkén suhansz barna ösvényen . Testeden még napfény kacag, arcodról még nyári ég szakad, bár szemed rozsda színben villog még a nyár aranyban fel-fel pislog. Évről évre így lopod be magad szem gödreidben szél nyekereg , de vesztegzáron hagyod haragod gubancos ködben dereng homlokod . Hűvös csendben fujtatod magad , hagyom hogy hideg kézzel simogass és szívem köré fújjad dőre bosszúdat vádlóan vicsorogsz ,majd rám tapadsz . Megőrizted örök hideg fényedet ismerlek ,vársz mint egy sugallat , a hegedűszó mint érces fuvallat elkezdte játszani őszi haragod.[W.B.]

Most már minden lüktető percemben  figyelem éberen tested lélegzetét  széles mellednek ritmusos vonalain  látom ahogy fel s le ring a szerencsém . S figyelem szűkszavú ajkad szavait mely álmodban is rólam fecseg hallgatom szapora szavaid kincsét mik megtalálják maguk fészket . S ha talán elfáradnál önzetlen  ott vagyok tünödve győztesen , hogy nem lehetsz a másé sosem, míg homlokodra hull hajtincsem . És őrzöd lettem kedved szerint kibogozom szívednek pajkos cselét, de fáj a tudat ha nem kék az ég csengő hangommal dúdolom zenéd hogy megőrizzelek a hatalmamban törekvő sorsom éber mosolyában és nyugtalanul figyelem hangulatod lüktető perceinkben szomjasan .