Lélekharang---Wilhelem
már csak a szomorúságon vánszorgok
szuszogó lombok között kievickélek
mindenen túl, keservesen ,szenvedôen.
Kis sebzett szívem bent fintort vág
ismeri keserűségem dalát s felkacag
csak ô tudja hogy minden összeroskadt
nem tud rendet teremteni ,ostobaság
lenne újra suttogni szerelmes hangot
mikor nevetve szaladtál évekig utánam
kifulladva ôlelõ karjaddal ,kamaszon
mig percekig egyre suttogtad ;akarom.
Pillanatig megcsap az illatos sóhajod
most én futok utánad ,de semmit karolok ,
a por csak egyre szálldos kôrülôttem
de futnék a félhomályban közeledbe.
Mert minden szerelem így vegzôdik
ha megpattan egy rugó a sebzett szívben
pillanatig megcsap egy kétségbeesés
majd elfelejted hogy valaha is léteztem.
Megjegyzések