Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 ESTÉLI VENDÉG. .. Este... Halk nesz zavarja a szobád csendjét, és hívatlanul belép hozzád egy vendég  Arca szomorú, néma, szeme tűzben ég, nem mondja meg a nevét  te tudod: emlék... Leül ágyad szélére, s elkezd egy mesét: a múltat tárja eléd meggyötör az e mlék...

A szívem sikoltani szeretne. Kitörni valami bánatos öröm dallamban, halk zenés áhítatban. Néha rohanni szeretnék, máskor megállni valahol mélán csendesen Repülni hullámzó habokon vagy engedni hogy halkan, kezedbe vegyed a kezem, és simogasd a szemem mely csak téged ismer téged szeret még most is, mikor nem vagy senkié sem és vérzik a szívem.        

 Én olyan vagyok, hogy szeretek sírni lelkemnek mélyén napokon át, Én olyan vagyok, hogy szeretem hinni mit vágyam fáradt könnyszeme lát. Én olyan vagyok, hogy szeretek élni s mámoros lenni; ha jön az éj, Én olyan vagyok, hogy szeretek kapni, ha éhes szivem álmokat kér. Én olyan vagyok, hogy szeretem tudni, mindazt, mi másnak örömet nyújt, Én olyan vagyok, hogy új csatát várok, ha már előtte hódol a mult. Én olyan vagyok, hogy szeretem hinni, mit vágyam fáradt könnyszeme lát. Én olyan vagyok, hogy szeretek sírni, lelkemnek mélyén napokon át.

 A lét egy zengő hegedű, hol sír, hol búg, hol fölnevet, húrján keresd az életet, mely megszül téged s eltemet. Egy hang vagyok a hangtömegből, tán együtt bús szimfónia, te, ő, mi Isten hang-fia, tán néha kakofónia. Te magasan szállsz, én a mélyen, ó, mind a ketten repülünk, a művész keze végzetünk,  egy húr megpattan s elmegyünk.

 Irni nagy, szent, véres verseket, szívekben gyújtani lobogó tüzeket, embert keresni, vágyva szüntelen, mindent szabad, csak szeretni nem.   erős férfi   testet mohón ölelni, orömet lopni, vígságot hazudni, a sárba bukni, hol a kéj terem, mindent szabad csak szeretni nem. Betelni vad, táncos múlatásban, vígaszt keresni tele pohárban, kacagni vadul, duhaj keringésben mindent szabad, csak szeretni nem. Vadul markolni a sárga aranyba, kíszórni gőggel, mind az utcaporba, vagy kiralynőként ülni kincseken, mindent szabad, csak szeretni nem. Forró ajakkal szerelmet hazudni, a veled érzőt mocsárba taszítani, bosszút lihegni, ütni a lelkeken, mindent szabad, csak szeretni nem  

 Lángoló, nagy, óriás betűket írni, könnytelenül remegve sírni, jajgatva, keresve, kínlódva várni, soha az igazit meg nem találni hazug ólomországba eltemetve élni, megigézve, elitélve, szenvedve nézni. hogy múlik a vágy. Haldokolva száll a lélekből az ifjúság elmenni örökre, itthagyni mindent s elveszve, meggyötörve fölébredni ebből a lázas kínlódásból, naggyá tevő akarásból. Bolondul, őrjítőén fáj a fejem, nem akarom, nem merem tudni, hogy mi lesz az életemmel Velem?

 .Számtalan ember, ha eljön a vágy sötét az éjjel és fehér az ágy s az erekben lobog a tűz, mely egy nőt a karjaiba űz, ki ajkát nyújtja, vajon mit kíván? "Hát nem érzed, csókra vár a szám!"   --------------------   Felpattan, mint a villám rohan, száguld végig az utcán.   Azt hinnéd, megőrült talán s egy agyban nyilalló szó csupán a szám .. . a szám Számtalan embernek ha az élet tovaszáll, örök emléke a temetőben áll.   Ötödik sír az egyes parcellán két négytagú évszám a fejfán. Ennél nincs is megnyugtatóbb talán mert ez is szám .. . mert ez is szám.              

 A szobában csend volt és meleg. Szerettelek, és vágytam némán, kérőn utánad. A szobában csend volt, csak halkan zenéltek a születő vágyak, A szememben öröm volt, félelem nem értettem, miért vagyok nyugtalan, miért remegek a szobában csend volt, csak halkan hallatszott: Szeretlek! Szeretsz ? És csókra nyílott közben a szád valami fájt, miközben lassan felém közeledtél. A szobában csend volt,csak valami dobbant a mi szívünkben. Aztán a homályban megmutattam magam, sírt a szavam mikor éreztem, hogy testemhez értél a szobában csend volt, csak bennünk nevettek a szenvedélyek. A szobában csend volt és meleg. Szerettél és vágytál utánam lázaktól űzve, a szobában csend volt, csak vad mámor dalolt  a szerelmünkben.

 Azért, mert tavasszal az utcán járok, azért, mert forró csókok után vágyok, ne gondoljátok.   Azért, mert szüntelen valakit várok, mert forró ölelések után vágyok, Ne gondoljátok. Azért, mert kiszáradt ajakkal bolyongok, mert álmaimban folyton csak gyönyört látok, Ne gondoljátok. És azért, mert mindig csak kalandot hajszolok Emberek!  Ne higyjétek azt, hogy olyan vagyok.