A hit

 Én olyan vagyok, hogy szeretek sírni

lelkemnek mélyén napokon át,

Én olyan vagyok, hogy szeretem hinni

mit vágyam fáradt könnyszeme lát.

Én olyan vagyok, hogy szeretek élni

s mámoros lenni; ha jön az éj,

Én olyan vagyok, hogy szeretek kapni,

ha éhes szivem álmokat kér.

Én olyan vagyok, hogy szeretem tudni,

mindazt, mi másnak örömet nyújt,

Én olyan vagyok, hogy új csatát várok,

ha már előtte hódol a mult.

Én olyan vagyok, hogy szeretem hinni,

mit vágyam fáradt könnyszeme lát.

Én olyan vagyok, hogy szeretek sírni,

lelkemnek mélyén napokon át.