Céltalan menet
Céltalan menetben mindig lekések forr a bánat bennem, hiába remélek, gyenge kezemből lazán elveszítem egyetlen vagyonom, a szerelmem. Fent csillagok hada harcba botladozó holdsugárral takar boldog kéjes almot s mint egy égő gyertya ingadozó lángja, remeg ide -oda mintha szelet kavarna. Tovább nem próbálkozhatom vétekkel tornyaim helyén végig csupa intelem erőm nyilván újat emelni nem bírná ki sem omlásukat nem tudnám elviselni. Van amikor semmi sem lesz végleges, de jaj látják néha, a szemem vérmes keringek-mozgok gyorsan a világban határaim széthullanak ezerféleképpen. S a szétzilált rend örvénye fölé vesz hibátlanul, tarkán,tele sok ifjú derűvel s láp-gyökerű virág az ég felé nevet sárból, bűzből szivárvány boltja ível.