Céltalan menet

Céltalan menetben mindig lekések

forr a bánat bennem, hiába remélek,

gyenge kezemből lazán elveszítem

egyetlen vagyonom, a szerelmem.

 

Fent csillagok hada harcba botladozó

holdsugárral takar boldog kéjes almot

s mint egy égő gyertya ingadozó lángja,

remeg ide -oda mintha szelet kavarna.

 

Tovább nem próbálkozhatom vétekkel

tornyaim helyén végig csupa intelem

erőm nyilván újat emelni nem bírná ki

sem omlásukat nem tudnám elviselni.

 

Van amikor semmi sem lesz végleges,

de jaj látják néha,  a szemem vérmes

keringek-mozgok gyorsan a világban

határaim széthullanak ezerféleképpen.

 

S a szétzilált rend örvénye fölé vesz

hibátlanul, tarkán,tele sok ifjú derűvel

s láp-gyökerű virág az ég felé nevet

sárból, bűzből szivárvány boltja ível.