Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szomorú hogy te néma vagy velem vajon miért választottalak téged, érzelmek és egyforma gondolatok ugyanolyan benned ,mit tartogatok. Miért tűntél beszédesnek- mond reád néztem s megpecsételtelek várom az ígért üzenetet -küldted ? Vagy elfelejtetted ígért jöveteled ? Én nagyon megvádoltam ajkad, nem vagy méltó beszédes énemhez vajon hazugságot rejt a zárt szájad vagy csak várod hogy kérleljelek.? Bár lerészegednél hirtelen egyszer nem  törődnél az emberek törvényével lehet kizökkenne  szavad, könnyekkel lehet varázslat faragta meg a lényedet. Szeretnélek megváltoztatni egyre tán egyetlen szóval biztatni lelked, szeretném karjaimba tartani tested egyetlen szavam meghozná könnyed. Szeretném megátkozni titkaidat mik nem hagynak szóra bírni sosem oly érthetetlen számomra minden csak ennyi lett volna a küldetésed?[W.B.]

Kívántad a titkaim Naptól fülledt szobám lelke, pillanat alatt a senki földje törékeny fény ablakom felett kopott falaimon árva üzenet. Hajnali szürke órák gongütése utolsó megértés kis menhelye , a szó közöttünk erőtlen megáll szemünkben könnyes mosoly áll. Végleges lett minden szüntelen megbocsájtás, tűrés, tülekedés a tetten ért szavak igék nélkül biztos hír hogy hamar utolérsz. Kívántam rég hogy tetten érjél, vasajtók rácsai nevetségessé tettek zavart lettem a kétértelmű  eseten mikor minden jó ,bármi történhet.[W.B.]

Akit nagyon szeretsz, ne tartsd kalitkában, akit nagyon kívánsz, ne menj otthonába. Ne látogasd gyakran ne simogasd lágyan, örvendj a napnak, mikor ott van nálad. A táncok csúcsán halk muzsika szóra karold át finoman örvendj,hogy veled van. Akit nagyon szeretsz ne kívánjad többször, ne fogd kezét gyakran éljél csak a napnak mert a nap csak  tiéd. Akit nagyon kívánsz, ne várj semmit tőle gyakran ne kisértsed várd míg ő jön eléd. S a fuvolák dallamán bontogasd szűz testét s hagyd ,mint a lepkét szárnyaljon Nap felé.

Peregnek az évek, mosnak sok emléket mik feltörnek néha s törlik érzelmünket csodás életünket, mely oly semmivé lett, de néha boldoggá tett. Kopog az ősz, újból beköszönt, keresi a nyarat mely lassan elillant, s magával vitte, legszebb éveink, a bohém vidámságunk. s reményteli vágyunk, s az élet színeit. Most már csak emlékek, és lassan halványulnak, néha el is tűnnek. ha peregnek az évek, az emlékek halkulnak. Szeretem az ősznek csendes lépteit, halk kopogását, a csendes szélfúvást, az esőcseppek zajos kopogását, az ősznek a színét - a lassú elmúlást.

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla ki őrzi testemet te vagy a szárny ki körül ölel szeles estéken, lábam alatt az aranyos homok mi simítja talpamat bőrömön napfény táncolgat az a te ajkad. Melleden remeg a szívem mint zápor után megtépett kis fecske fióka nyári délután kezedből bárdot faragtál védelmemre, s oly könnyen forgatod szemed mi engem őrizget. Te vagy a nyár a zúzmarás télben ki melegít s a télnek fagyos szemgödréből te világítsz. Oly édes-könnyű az élet te veled szilárd talaj gubancos ködös téli estéken csak csupa kacaj, szilárdan állunk a lépcsők fokain lágy menetben mert selymes titkok rezegnek bennünk mind örökben.

Boldogságban, minden év utolsó percében angyalok szállnak a földre két marokkal szórnak áldást kis szívekbe ömlik a malaszt s hevesebben dobban a tiéd. Oly létöröm, bársony kincs ,oly  fényözön , boldogságvágyat    két kézzel szórnak,vidámságot osztanak díszeset, elmúlt ifjúságodra kegyelmet,s fordítják éjjeled Új évre, érzésekkel tömítve ,boldogabbat nem kinccsel ,ranggal; víg dallal száraz rózsa szárnak piros bimbót lombtalan fáknak apró virágot neked illattal teli bársony csókot. Tizenkettőt üt az óra bársonyba burkolt becsúszóra, az óév megáll csak egy szóra és kéz kezet fog egy pillanatra míg az óév és az újév bora máris pezseg poharukban .. S csillagvirág angyalok bokrétát kötnek az egész Világnak a legszebbet ,miben benne van gyermeked,családod, testvéred, s dalt zengnek igaz gyöngyként sorsod a jövőben megpecsételik  Az újév érzelmei  boldogabbak , mint tán hinnéd fontosabbak mint óév titka mert mindenki nehezen bírja a megmaradt rossz emlékét szem