Peregnek az évek

Peregnek az évek,

mosnak sok emléket

mik feltörnek néha

s törlik érzelmünket

csodás életünket,

mely oly semmivé lett,

de néha boldoggá tett.

Kopog az ősz,

újból beköszönt,

keresi a nyarat

mely lassan elillant,

s magával vitte,

legszebb éveink,

a bohém vidámságunk.

s reményteli vágyunk,

s az élet színeit.

Most már csak emlékek,

és lassan halványulnak,

néha el is tűnnek.

ha peregnek az évek,

az emlékek halkulnak.

Szeretem az ősznek

csendes lépteit,

halk kopogását,

a csendes szélfúvást,

az esőcseppek

zajos kopogását,

az ősznek a színét -

a lassú elmúlást.