Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Egy hangvillát megütök csendesen elzeng, rá vissza más hang nem felel, testvérkéz után tapogat kezem de sötét van, s nincs senki sem közel.   Emberek, társak, sír egy hang belül adjatok gyorsan, adjatok kezet amely, míg kezem holttá hidegül megmarad abban, simogat, vezet.   S mind sürgetőbb, mohóbb e keresés tán életem már hanyatlóra áll, a nekünk rendelt idő oly kevés ma, vagy holnap leverhet a halál.   De hasztalan. Nincs, aki jó kezét nyujtaná, míg magányom terhe nő. kezem hiába kutat szerteszét üres a föld, üres a levegő.  

  Ha tenger lennék áteveznél hullámaimon könnyedén s a puha homokban pihennél mit én seperek esténként.   Nem lesz pihenés csókjainkban hol itt ,hol ott csattan , felezzük az időt magunkban osztozunk röpke ajándékban.     Mert oly rövid az élet férce  és fáj a mulandóság kincse bágyadtan kerülgeti testünk könnyelműen illan percünk .   Bennem némán suttog a kérdés és benned férfiasan a válasz bennem tárul a szerelmes ölelés te benned férfiasan a kívánat

Két könnyű folt a dús mezőn Habos-zöld, selymes foglalatban Együtt ültünk a pázsiton Nyár-délután hat óra volt.   A fű között tücsök dalolt S az ég, egy nagy harangvirág, A hegyekkel összehajolt Emlékezem, hat óra volt.   Éreztem, hogy valami készül Távoli nyárfák integettek, Két, játékos fáradt gyereknek Könnyű-dalos tücsök dalolt.   S ahogy a nap lejjebb hajolt, Gyere, menjünk, szóltam izgatottan, S, hogy meg sem mozdultál azonnal Megfogtam kis, gyerek karodat..   Te rám emelted a szemed S két buksi fej összehajolt Harangvirágos a kék ég alatt látta nyári délután, hat órakor.    Először megcsókoltalak. Harangvirágos kék ég alatt Remegve zengtek karcsú nyárfák S lábainknál tücsök dalolt.   A dús mezőn, két könnyű folt Összehajolva csókolóztunk Míg gyermekségünk szép dalát Valahogy ők, akkor eljátszották   Emlékezem hat óra volt, S egy víg tücsök dalolt, dalolt.  

 Két könnyű folt a dús mezőn Habos-zöld, selymes foglalatban Együtt ültünk a pázsiton Nyár-délután hat óra volt.   A fű között tücsök dalolt S az ég, egy nagy harangvirág, A hegyekkel összehajolt Emlékezem, hat óra volt.   Éreztem, hogy valami készül Távoli nyárfák integettek, Két, játékos fáradt gyereknek Könnyű-dalos tücsök dalolt.   S ahogy a nap lejjebb hajolt, Gyere, menjünk, szóltam izgatottan, S, hogy meg sem mozdultál azonnal Megfogtam kis, gyerek karodat..   Te rám emelted a szemed S két buksi fej összehajolt Harangvirágos a kék ég alatt látta nyári délután, hat órakor.    Először megcsókoltalak. Harangvirágos kék ég alatt Remegve zengtek karcsú nyárfák S lábainknál tücsök dalolt.   A dús mezőn, két könnyű folt Összehajolva csókolóztunk Míg gyermekségünk szép dalát Valahogy ők, akkor eljátszották   Emlékezem hat óra volt, S egy víg tücsök dalolt, dalolt.

 Csata csatárnak, hívőnek hit, szó szavalónak, jóhiszeműség szent imája jóravalónak, s látó lélekkel aki fájja, fájdalom annak.   A szívemen a bánatok már gúlákban vannak elhordani azokat onnan: rövid egy élet.   Rövid egy élet, és hosszú, hosszú egy éjszaka nincs arra méret .Mái napoknak fiatalja öregnél vénebb, mái napoknak fiatalja, minek élnek ?