Ket tucsok

Két könnyű folt a dús mezőn

Habos-zöld, selymes foglalatban

Együtt ültünk a pázsiton

Nyár-délután hat óra volt.

 

A fű között tücsök dalolt

S az ég, egy nagy harangvirág,

A hegyekkel összehajolt

Emlékezem, hat óra volt.

 

Éreztem, hogy valami készül

Távoli nyárfák integettek,

Két, játékos fáradt gyereknek

Könnyű-dalos tücsök dalolt.

 

S ahogy a nap lejjebb hajolt,

Gyere, menjünk, szóltam izgatottan,

S, hogy meg sem mozdultál azonnal

Megfogtam kis, gyerek karodat..

 

Te rám emelted a szemed

S két buksi fej összehajolt

Harangvirágos a kék ég alatt

látta nyári délután, hat órakor. 

 

Először megcsókoltalak.

Harangvirágos kék ég alatt

Remegve zengtek karcsú nyárfák

S lábainknál tücsök dalolt.

 

A dús mezőn, két könnyű folt

Összehajolva csókolóztunk

Míg gyermekségünk szép dalát

Valahogy ők, akkor eljátszották

 

Emlékezem hat óra volt,

S egy víg tücsök dalolt, dalolt.