Mesterhegedu
Vizsgálom szívem, hol a vádak tömötten sokasodnak ellened, mert kínnal mértem szerelmemet, kínnal, mit teremt a hiú kívánat. Szavakba fojtom szenvedélyemet, mely ölelésbe már sohase robban, simuljon el, mint vihar a habokban, miként megbékélt szellő is remeg. A múltra nézek egyre, a gonoszra, mint síró vad, ki marja mély sebét, hogy önmagának enyhét ellopta és sajgó fájdalmát felfokozza még. Szerencsém, hogy csókot nem adtam így lettem szívedben örök életű panaszos hangú,buja mester hegedű, így lettem áldozata szép szavaknak..[W.B.] 9 Klára Váronné Darabos, Stefan Ormenisan és további 7 ember 2 hozzászólás Tetszik Hozzászólás