Mesterhegedu

 Vizsgálom szívem, hol a vádak

tömötten sokasodnak ellened,

mert kínnal mértem szerelmemet,

kínnal, mit teremt a hiú kívánat.

Szavakba fojtom szenvedélyemet,

mely ölelésbe már sohase robban,

simuljon el, mint vihar a habokban,

miként megbékélt szellő is remeg.

A múltra nézek egyre, a gonoszra,

mint síró vad, ki marja mély sebét,

hogy önmagának enyhét ellopta

és sajgó fájdalmát felfokozza még.

Szerencsém, hogy csókot nem adtam

így lettem szívedben örök életű

panaszos hangú,buja mester hegedű,

így lettem áldozata szép szavaknak..[W.B.]

9Klára Váronné Darabos, Stefan Ormenisan és további 7 ember

2 hozzászólás

Tetszik

Hozzászólás