Andris az Anyák napján
Anyák napját ünnepeltük a kultúrházban .Nálunk a mi kis falunkban ezt is szépen megszervezte az óvoda A terem zsúfolásig megtelt.Kerestem a tömegben a férjemet ,de sehol sem láttam.
Egyik kezemmel fogtam a 6 éves Andráska kabátját ,a másik kezemben az egyéves kisfiamat szorítottam magamhoz.
És a két kis fiammal együtt siettünk előre,hogy helyet kapjunk valahol.Mar előre tudtam ,hogy semmi különleges nem lesz a műsorban ,hiszen a fiam,szinte egy verset sem ismételt otthon.
többször megkérdeztem otthon,hogy van-e valami vers ,vagy ének ,amit ő kell mondjon
Mindig nemmel -válaszolt.
De meglepetésemre akkor az egyik óvónéni egy új ötlettel jött elő.Megkérte a gyermekeket ,hogy egy papírra rajzolják le az édesanyjukét.A rajzokról kis diákat készítettek és amikor egy gyermek a mikrofon elé lépett ,hogy az anyuciról beszeljen vetítették az illető képet.
-Az én anyukám amikor szabadnapos ,mindig elvisz az állatkertbe,.És akkor megjelent a rajz :egy szőke bomba, rúzsos szájjal nevetve,integet egy csodás autó ablakából.
-Nekem minden este friss vacsorát főz -szerepelte egy másik kisfiú.-a képen egy barna hajú
asszony egy konyha köténnyel a testén .
Ápolt arc ,friss mosollyal mintegy reklám ,úgy nézett ki.még az a kis frufru is ott állt a homlokán.
Így sorjában minden gyermek sorra került
Tudtam ,hogy az én kisfiam rajza valami csoda lesz,anyukája,mondjuk egy virágos rét közepén áll.
. Egyre kivancsibb lettem ,hogy vajon mit mond az én nagyobbik fiam,Pont ezen ábrándoztam ,amikor meghallottam a fiam hangját.
-Ez az én anyukám ,aki reggel korán kell és beteszi a mosógépbe a mosnivaló ruhákat-mire a közönség hatalmas kacajra fakadt a rajz láttán., közben a fiam folytatta-
-a haját nem rajzoltam jól -sokkal jobban égnek áll.
Azt hittem azon nyomban meghalok..Elfogott egy bűntudat és elbizonytalanodtam.
"Hát ilyennek lát engem Andris?Mindenkit megelőzve egy órával korábban kellene felkelnem ,aztán felöltöznöm ,megfesulkodnom és kirúzsozzam a számat ?"
Mielőtt anya lettem tokéletsen biztos voltam benne ,hogy remekül fogok csinálni mindent Amikor én és a férjem fiatal házasok voltunk nővérem gyakran jött gyerekeivel látogatóba hozzánk .
Amikor a gyerekei elunták magukat,bemásztak az asztal alá vagy a zongora alá ,
később megjegyeztem a férjemnek ,hogyha nekünk is lesznek gyermekeink,azok soha sem másznak le a zongora alá,mert én mindig találni fogok számukra elfoglaltságot.
Lelki szemeimmel láttam hogy a garázs falán színes zsákocskák lógnak tele színes kretakkal
meg mindenfele játékokkal.Nem fognak soha unatkozni.
Most hogy már tíz éve anya vagyok és nem egyszer mászott be Andris a zongora alá, rá kellett jönnöm mennyire naiv voltam.Abban a zsákban csak száraz kekszet tárolok,most már nem törekszem a tökéletességre ,hanem a túlélésre.
Az anyaság magában véve ,néha megalázó is lehet.
Andráska ma vagy két hete azzal futott be barátaival a konyhába,hogy mutassam meg
milyen idétlenül nevetek.
-Anyu nevess már egy kicsit .-elmondtam nekik milyen idétlenül nevetsz.Ha nem hallják nem hiszik el -Nevess egyet anyu !
Kezdtem rájönni ,hogy valamit elrontottam a nevelésben. mert mert végül is a gyermek egy kis emberke,akik mindent észre vesz és minden szégyen nélkül kitárják gondolataikat.
Anyukám mindig mondta :tessék odafigyelni ,meghallgatni a gyerekeinket ,mindegy mit
kérdeznek .lássák ,hogy mindig fontosak nekünk.Mert a legnagyobb kincs az ember
Pedig a gyerekeim a legjobb barátaim ,a legértékesebb vagyonom.
A legjobb ,amit a gyerekével tehet egy anya ha nem mint terhet tekinti őket hanem mint legfőbb értékét kezeli őket.
Andriska régi rajza ma is ott van a konyha falán,ott díszeleg .Az egyik legkedvesebb képem ,
mert rajottem hogy egy ártatlan kisfiú rajzolta aki szereti az anyját még akkor is ha égnek áll a haja.
Egyik kezemmel fogtam a 6 éves Andráska kabátját ,a másik kezemben az egyéves kisfiamat szorítottam magamhoz.
És a két kis fiammal együtt siettünk előre,hogy helyet kapjunk valahol.Mar előre tudtam ,hogy semmi különleges nem lesz a műsorban ,hiszen a fiam,szinte egy verset sem ismételt otthon.
többször megkérdeztem otthon,hogy van-e valami vers ,vagy ének ,amit ő kell mondjon
Mindig nemmel -válaszolt.
De meglepetésemre akkor az egyik óvónéni egy új ötlettel jött elő.Megkérte a gyermekeket ,hogy egy papírra rajzolják le az édesanyjukét.A rajzokról kis diákat készítettek és amikor egy gyermek a mikrofon elé lépett ,hogy az anyuciról beszeljen vetítették az illető képet.
-Az én anyukám amikor szabadnapos ,mindig elvisz az állatkertbe,.És akkor megjelent a rajz :egy szőke bomba, rúzsos szájjal nevetve,integet egy csodás autó ablakából.
-Nekem minden este friss vacsorát főz -szerepelte egy másik kisfiú.-a képen egy barna hajú
asszony egy konyha köténnyel a testén .
Ápolt arc ,friss mosollyal mintegy reklám ,úgy nézett ki.még az a kis frufru is ott állt a homlokán.
Így sorjában minden gyermek sorra került
Tudtam ,hogy az én kisfiam rajza valami csoda lesz,anyukája,mondjuk egy virágos rét közepén áll.
. Egyre kivancsibb lettem ,hogy vajon mit mond az én nagyobbik fiam,Pont ezen ábrándoztam ,amikor meghallottam a fiam hangját.
-Ez az én anyukám ,aki reggel korán kell és beteszi a mosógépbe a mosnivaló ruhákat-mire a közönség hatalmas kacajra fakadt a rajz láttán., közben a fiam folytatta-
-a haját nem rajzoltam jól -sokkal jobban égnek áll.
Azt hittem azon nyomban meghalok..Elfogott egy bűntudat és elbizonytalanodtam.
"Hát ilyennek lát engem Andris?Mindenkit megelőzve egy órával korábban kellene felkelnem ,aztán felöltöznöm ,megfesulkodnom és kirúzsozzam a számat ?"
Mielőtt anya lettem tokéletsen biztos voltam benne ,hogy remekül fogok csinálni mindent Amikor én és a férjem fiatal házasok voltunk nővérem gyakran jött gyerekeivel látogatóba hozzánk .
Amikor a gyerekei elunták magukat,bemásztak az asztal alá vagy a zongora alá ,
később megjegyeztem a férjemnek ,hogyha nekünk is lesznek gyermekeink,azok soha sem másznak le a zongora alá,mert én mindig találni fogok számukra elfoglaltságot.
Lelki szemeimmel láttam hogy a garázs falán színes zsákocskák lógnak tele színes kretakkal
meg mindenfele játékokkal.Nem fognak soha unatkozni.
Most hogy már tíz éve anya vagyok és nem egyszer mászott be Andris a zongora alá, rá kellett jönnöm mennyire naiv voltam.Abban a zsákban csak száraz kekszet tárolok,most már nem törekszem a tökéletességre ,hanem a túlélésre.
Az anyaság magában véve ,néha megalázó is lehet.
Andráska ma vagy két hete azzal futott be barátaival a konyhába,hogy mutassam meg
milyen idétlenül nevetek.
-Anyu nevess már egy kicsit .-elmondtam nekik milyen idétlenül nevetsz.Ha nem hallják nem hiszik el -Nevess egyet anyu !
Kezdtem rájönni ,hogy valamit elrontottam a nevelésben. mert mert végül is a gyermek egy kis emberke,akik mindent észre vesz és minden szégyen nélkül kitárják gondolataikat.
Anyukám mindig mondta :tessék odafigyelni ,meghallgatni a gyerekeinket ,mindegy mit
kérdeznek .lássák ,hogy mindig fontosak nekünk.Mert a legnagyobb kincs az ember
Pedig a gyerekeim a legjobb barátaim ,a legértékesebb vagyonom.
A legjobb ,amit a gyerekével tehet egy anya ha nem mint terhet tekinti őket hanem mint legfőbb értékét kezeli őket.
Andriska régi rajza ma is ott van a konyha falán,ott díszeleg .Az egyik legkedvesebb képem ,
mert rajottem hogy egy ártatlan kisfiú rajzolta aki szereti az anyját még akkor is ha égnek áll a haja.
Megjegyzések