Keresek egy kezet

 Egy hangvillát megütök csendesen

elzeng, rá vissza más hang nem felel,

testvérkéz után tapogat kezem

de sötét van, s nincs senki sem közel.

 

Emberek, társak, sír egy hang belül

adjatok gyorsan, adjatok kezet

amely, míg kezem holttá hidegül

megmarad abban, simogat, vezet.

 

S mind sürgetőbb, mohóbb e keresés

tán életem már hanyatlóra áll,

a nekünk rendelt idő oly kevés

ma, vagy holnap leverhet a halál.

 

De hasztalan. Nincs, aki jó kezét

nyujtaná, míg magányom terhe nő.

kezem hiába kutat szerteszét

üres a föld, üres a levegő.