Sors -zene

 A lét egy zengő hegedű,

hol sír, hol búg, hol fölnevet,

húrján keresd az életet,

mely megszül téged s eltemet.



Egy hang vagyok a hangtömegből,

tán együtt bús szimfónia,

te, ő, mi Isten hang-fia,

tán néha kakofónia.



Te magasan szállsz, én a mélyen,

ó, mind a ketten repülünk,

a művész keze végzetünk, 

egy húr megpattan s elmegyünk.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS