Kihult láz

Bágyadtan keresem pihenőm
fakó panasz ajkamon,
érzem kihűlt éber szerencsém
szívem csupa kárhozat,
tagjaim üresen,lomhán lógnak
árny remeg arcomon
nem árulom keserű vigaszom
tűnődve magam lazítom.


Szívem egyetlen dobbanásában
keresem tavaszom
foszló csillagok szenvedélyében
semmi mámor
kidőlt vészeknek rettenetében
lézeng a magányom
kirajzolódó testem meztelenségében
emlékeim alkonyt várók.


Keserűségemben vágyók ölelésre
pupilláim íriszében
kisírt szerelmem merengésében
szemeim könnyeznek,
arcomon forró lángok remegnek
érintéseid eltűntek

s a reménytelen reménységemben
is csókkal zárom keservem.