De profundis

 Fel-felhangzik bennem egy régi dal,

de már fátyolos torkomat kaparja,

belső törvények néha megzavarnak

ezentúl már így leszek - karikatúra.

 

Meg- meg pihenek, az idő engedelmes

mielőtt még lelkem gabalyodik élve,

de az emberség ezzel emberesül meg

ki tudja, lehet még sejtelme sincsen.

 

Percenként kudarcra tanít keservesen

nyilván megérezi szívem:érdességét,

de tűrve a megnőtt támadási felületet,

semmi kétség,itt is győz az ősi törvény.

.

Deleidet nem ismerem s fénylő reggeleid

a bágyadt örömök, újabban gyökértelenek,

próbálom belakni a percet, aligha sikeres

akikkel barátkoznék ijedten menekülnek.

 

De tudom, ha kicsit kora is még a záróra

más szerepre készül: mind vastagabb

párákba bújik, próba végett,szabállyal

az egynemű híreket váratlanul elpusztítja.