Isten hozzád--Wilhelem

Éjszakai vad szelek csatáznak

jeges halmok s hegyek felett,

az élet örökké fázik magában

ott is ahová én megyek.

Isten hozzád,kis tavacskám

zöldellő gyönyörű kis ligetem,

tőled is a sors keze elszakaszt,

így tündéri kedvem is elmaradt.

Ha odvas fáid hűs árnyékában

már csak szent magányt karolok,

égi ihletek kesernyés bűbájában

szállnak tündéri viharok.

Ha az élet apró nyomorúsága

felduzzasztja bús keblemet,

szerencsém kis magányossága

visszaadta csendemet.

Ha összezavar, én esetemben,

a sors ellen panaszt indítok,

korhadozó fáid közt a fülemüle

engem tűrni, szenvedni tanított.

Kár hogy minden csak mulandó

az idő rabláncát viszi ki halandó,

Isten hozzád, kedves kis virágok

szívem,itt veletek mindig boldog volt.