A szerencse hiánya---Wilhwlwm

Nagy fák   mögött, torlódó tömeg
szédülten lépked, riadozva remeg,
menne  is, odább is állna egyben,
amíg egy hullám elsodorja messze .

Magában újabb , izzó vágyakat visel
s mikor már fáradt: enyhülést találhat
a kiszárad  tóban,  egy korty sem maradt
mindenkinek  jutott, jött ment is  kapott.

Csak igazáért megy emésztik gondok,
hogy semmi nem maradt az utolsóknak
izzadsága is elkelt : mindenki hordozza
még újra termelődik,de egészen másra..

Érzi szomjasan a terve még nincs kész
s a minden másnál tartósabb szerelme
hiába forr benne a hazug szerencse,
érzi  léptén-nyomon ott van mellette.

Tehát újból nekirugaszkodik izzadtan
míg egyszer megáll, végképpen ájultan,
de várja  a szerelme könnyű lepelben
meghökken:  mintegy idegen átnéz felette.