Nyári árnyék

 Milyen  gigászi-nagyra  nő  meg

árnyékom  a  hátam  mögött.

nagy szimbóluma  az  erőnek

s  az  én  erőm,  ó jaj,  be  csöpp. 

Gigászi  árnyékomnak  torza,

ó jaj,  milyen  kicsiny  vagyok 

fejemtől  be  messze  sodorva

mennek  el  holdak, csillagok.

Mily  gőggel  vonulnak felettem

napok,  világok  és  egek,

hogy jobban  lássam:  mily  csöpp  lettem

törpe  az  árnyékom  megett.

.Az  erőtlen  és  akaratlan,

mozdulni  nem  tud,  s  égig  ér.

Én minden.  De  földhöz-tapadtan

nem  tudok  nyúlni  semmiért

Nem  tudok  fel  a  csillagokhoz

nőni,   hasztalan harcolok.

Nap  nélkülem  kel,  víz  meg  fodroz

föld,  ég,  nap  nélkülem  forog.

Be  gyűlölöm  is  az  árnyékom,

e  testetlen,  néma  erőt,

s  mégis,  mégis    bus  rab  a  karom

meghajlok árnyékom előtt.