Mint ahogy neveltek-WILHELEM

Ahogy a homok órán ömlik a homok
egymásra tömörülve,
úgy gondolataim is
egyre -másra
halmozódnak réteges elmémben
és cseppet sem érdekes
jövőt, emlegetnek  szelíden:

--mint ahogy neveltek.

Először gyermekkorom-csodás mesék
nyáron a talpam alatti puha rét
messze a hegyek s vizek úttörője
játszás az egész hét,
belül semmi szenvedés
víg nevetések a fények felett
tompán tétlenül:

mint ahogy neveltek.

Majd lánykorom türelmetlensége
egyre menő ,futó szerelmek
gyomromban ismeretlen remegés
vágyak ,hogy nagy legyek
bármint esik nyugodt legyek
szeretni tanulnom kell
szerelmet megvédni kell
szeretni érdemesen:

-mint ahogy neveltek.

Aztán a szép asszonykor élete
két gyermek karjai ölelnek,
nem megértő  férfi kezekben
jóban rosszban egyedül
dolog munka ,dolog,könnyek
kevés szeretet, kegyetlen sötétség,
kialakult egyéniség
könnyed futó szerelmek:

-mint ahogy neveltek.

Most újabban a vénség képviselője
újabb gyermekkarok ölelése,
belső szervek rendetlen működése
leépülő testben,
kihűlt ágyban kifakult kedvek
bizonytalanság kezdete,
számolom a csökkenő éveket
megrettenve:

-mint ahogy neveltek.