Ember légy ovatos

 Komor az estéd, ember! halkul a szavad

a verssorok széles folyama elapad,

ebben a szomorú, nyomorgó időben

már csak sóhaj, ami lelkedből felszakad.

Hasztalan utadat lehunyt fejjel járod,

van tán még szeretőd, nincs már jóbarátod,

régi szent hitedre, fekete szemfedőt,

véres elfelejtőt borít barbár átok.

Körülötted kihalt, bús, kietlen az est.

az üresség füledbe dobol: kútba vesd

minden hited, álmod,  állj meg s mondj halotti

imát, mert pusztuló lelkeddel meghal a test.