Memento--Wilhelem

Fátyol függöny, - az idő szőtte
sok éven át, avult is most már, -
itt leng most is  lelkem ablakán
s azon  ködlik rám  a magaslatán..

Mennyi terv: sok hosszú évnyi!
s hozzá nem is fényévek voltak
árny évek, sötét bosszúállók
be sok kincsemtől megraboltak.

A függöny porosodik egyre jobban,
vagy tán az ablak harmatos már?
Nem csoda, hisz  dért sír már az ősz...
meglátlak-é ismét, tövis madár

aki annyi boldogságot ígértél.?
Mennyi mindent szépítettem
megtörténhet: szép lesz a vég,
mert egyebet sem hallunk rég.

Nincs nagy múltunk , se jelenünk
időtlen görcs lett víg  életünk.
számodra esendők vagyunk rég
belépjünk a nagy sötét kapu résein.

Napok búcsúznak és köszönnek.
hol jobbak, hol rosszabbak jönnek,

a mai nap furcsa  mint a  arany kincs
tegnapnál rosszabb, de holnap ez sincs!