Adni kell

 Már nem  ajándék létem  senkinek,  érzem

mert nem  az élés,  de  az  adni-tudás  az öröm,

 nem  kell,  semmi se, ha  nem  adhatok  érte

százszor százezer annyit.

Éhese  vagyok  nem  ízlelt jóknak  s  jóllakott

nem  irigyli,  de szánja  az  éhségem,

aki száraz szemmel néz a  fukar holnap  elébe

 az  nem  sír,  ha  csalódik.

Én  sem  várom  a  zene zendületét,

 uj mámort ki  adhat csak, nincsen  bizalom

ám  amíg  élek,  a  csendemet  őrzöm.

utolsó hüs  menedék  ez  nékem.

Ez  van  még,ezt már  őrzöm,tárt  mellel védem

a mostani   kevés, több,  mint  régen  a  bőség

de,  fiatal szívvel  hogy szórnám  ezt  is a  szélbe!

ej,de fukar  az,  aki szegény.