Névtelen Hős -WILHELEM

Már rég mendegél legyengülten,
az idő elseperte névtelen lépteit
a férfi ki tengert kémlel messze
egy fájo ég csillog benne a szeme.

Sötétben ismeretlen fény bizsereg
apró sóhajtások törnek fel önkénten
nincs neki semmije :neve, fegyvere,
időnként korlátnak dől gyenge teste.

Kabátján sorakoznak rendre érmek
miért  kapott sok keresztet-rejtélyek,
mert a népét keresztre feszítették
sok éve már a rendszer üldözöttje.

Azóta keresi a tengert - mentségért
a szerencse forgandó,ördögi kísértés
veszélyes hit-,hirtelen látja a tengert
gyönyörűséggel lép felé a hősember.

Szíve fáj de a tettnek  áldozata lett,
híre elmosódik, a mártír koszorú reped
s a honvágy ül benne , hihetetlen érzés
hogy titkát magával viszi a kék tengerre.