Az utolsó szó-WILHELEM

Ha elmész tőlem ne nézz vissza,
bár végtelen enyém lehettél volna
barna bőrödön még játszana kezem
így kínos bánatba bujdosik szívem.

Magamba vésem utolsó tekinteted
a testednek utolsó langyos illatát
sötét nézésed már nem az enyém,
fénylő arcom varázsba átadja magát.

Végső kegyelemmel csak ráncos gőg
mi visszatartana vonagló testemben
bűnöm csak az hogy megaláztatásban
elvesztette szívem a hitét te benned.

Most nincs mit tennem,várakozok,
összefont ujjaim görcsbe szorulnak,
nem maradt semmi a megtört hitemből
az agy volt az úr szívem rá hallgatott.

Kimondani is nehéz kéjes szégyenem
a szó mi megsértene bennem maradt ,
közös mozdulatainkért gyűlölöm magam
árvaságomban megalázom önmagam ./W.B./