Az élet múlik

 Az  élet  múlik  s  annyi,  annyi  még

mit  elvégezni , nincs  idő  elég

szűz munkák és  versembriók halotton

és  annyi  álom  félig  álmodottan

és  annyi  eszme  végiggondolatlan,

mindenhol  és  mindenkié.

Zárul  a  sorskapu,  hiába  zörgeted

s jaj,  ha asszonynak  teremtett  végzeted

félig  sem  álmodtad sínylődő  álmodat

füstrongyokká  vedlik  az  izzó  gondolat

Én is fehér hajú, csüggedt asszony fejem

a  boldogtalanság fájához hadd verjem

siralmas  közöny-fához,véres  fehér fához

sírni  azokért kikért  álmok lángja égett

s  kik  mégis,  dermedten,  egy  életen át

búsan  várjak a kés hideg, fényes vasát.

De   szabad-é  nekünk  siratni  magunk,

balga panaszba  tördelni szavunk,

 köztünk,  aki  élt,  köztünk,  aki járt

messze  kimagaslott nem  dacolta  át

az  élve  alázást s  az  élve  halált.

.