A vétkes

Szavad hozzám nem ér el semmiképp
a zajt őrizem semmit se hallok én,
csak úgy beszélsz mint tengermélyben
hullám üvölt a nedves part medrén.

En vagyok a tő, mitől a rügy kitárul
és te a föld kérgén csak rés. Amíg
köréd ezernyi hullámgyűrű tódul
szétfutván engem messze eltaszít.

Szavad hozzám nem ér el semmiképp
jó társként parancsaid lesem,
az égi hatalom távoli szögletében
már kimúlók és mégsem látsz meg.

Szavad erős, fentről csapódik arcomon
mit vadul vissza zeng e rideg test
mert közted és köztem szörnyű hangon
a vétkem mint megvadult ütközet.









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Amerre mentem

Menni valahova

SZŐLŐSZEDÉS