Téli ébredés-WILHELEM
lassan hántjuk le a verejtékes inget
s a világ úgy szorul közénk, akár az ék.
Áporodott szagát érzed-é? S mégis,
nem tagadhatod, minden íze tiéd is,
átkarol fénye belép s hiába, szép.
Fordul az ember meleg ágyában s felkél,
munkájához siet, kissé megáll egy kertnél
s elnézi a téli madarak étkezését a havon.
Az a gondolat nem fut keresztül a lelkén,
mi lenne, hogyha mások hideg telkén
ő éjszakázott volna egy havas padon?
A nagy hidegben összehúzódik válla,
amint elfordul, nem hallja, hogy az állat,
a borzas madár fázva, utána csipog.
Bizony, ha mereng s nem vigyáz magára
az ember s másokra néz, kihűl a pára
szájában és mindennap megfagyhat valakivel.
Megjegyzések