Nem kérdem
Nem kérdem
A zöld erdőben ott,nem én szerettelek
ázott testem szerette benned az életet,
az életet, az erőt a ,rettenetes csodát
a szót, a drága, szép szót:ífjúság,ífjúság.
A ritmus ami vitte tested áttüzesített
a kedvet mely benned,bennem nevetett,
a színt, arcod színét, ajkad pirosságát
mert az én ajkam vértelen s testem sovány.
Fiatal hamvas arcod borostás mosolyán,
fény szórta be a földet, lábad erős nyomán,
veled együtt derült fel bennem a szerencsém
beteljesedett,közel éreztem magam hozzád.
Azóta is az ifjúság itt kering s nem kérdi
hogy lett volna szebb s én sem kérdezem
és hogy ezután hogy lesz, azt se kérdem
a szívem elvérezne a sok “miért” keserűen.
Megjegyzések