Ha elmúlik az ifjúság-----WILHELEM

Eloszlik az éjszakában az ifjúság
gyenge fényként néha vissza világít
konok szívemben dac és fanyarság
míg homály sütkérezik hajnali ég alatt .

Édes szerelmek s keserű feledések
szállnak felém kései meglepetésnek
sárgára fakult levelek kredencemben
emlékeztetnek cinkos nevetésekre.

Úgy eloszlott minden mint a felhők
álom képeimbe benyomul a reggel ,
magamra találok hidegen ,érzéketlen
víg nevetések kísérik epekedésem .

Kezdek örülni a reggeli közönynek
keserű szájízzel figyelem szeszélyem ,
múltam,mint tenger partja, hullám vert
könnyes szemmel legyűröm, emlékem .

Így magam ura vagyok egyedüllétemben
és feszeng bennem valami édes hiedelem ,
könyveim között sétálok , és fakó leveleim
            emlékeztetnek, itt voltál egyszer velem.[W.B.]