Az örök szimfónia

Az örök szimfónia sosem hal meg
belőle tisztulnak meg édes érzelmek
dallamos mementója lesz a létnek
hullámzik lelkedben a végtelenbe. 

 

Az örök szerelem sosem hal meg
kígyó módra csúszik körülötted
átöleli forrón , végzetesen tested
lángot kebelez be sajgó szívedbe .

És csalfán szorítja kelepcébe ,
míg szíved a torkodban édeleg
halkuló zeneszó simogat éjjelben
a hegedű vonója visít melledben.

Oly bánat ül szívedben sokszor
búsan hallgatod a zenét annyiszor
vértelen ajkadon csüng a kérdés
feleletnek igaz helye a megértés.

És várod lágyan a Bach szimfóniát
körülötted hangjegyek hullámzanak
térdepelve keresed elvesztett álmod,
hegedűszó simogatja sok csalódásod. [W.B.]