KIhalt minden
nem lakják, amerre elhaladtam
lejárták már azt a csöndes utcát.
az ablakok dérrel kimartan.
Már téli álmukat aludták,
fényé fénylett a téli holdnak
szél-kóboldok zordan dúdoltak
s fehéren, szüzén úgy maradt
a hó, mikor velem a holtak
sötét kocsija elhaladt.
Igy mentem én el észrevétlen,
komoran, halkan és sötéten.
nem látott senki, csak a hold.
csak a lovak az útközépen
ballagtak halk ütemre-lépten
s gyeplőjük szellem-kézbe volt.
En már árny vagyok
csak szívem sír még
csak így a sírból zeng a rim még
hangveszett, béna kobzomon,
így álomcsendben, ködfehéren
hisz azt se tudják már, hogy éltem!
csak álmodom , csak álmodom .
Megjegyzések