Hol volt hol nem ----WILHELEM

Mikor örökre elváltak lépteink
bonyolult szöveteink fodrosan
csüngtek lágyan, a szeretetnek
zöld lángjaiban beburkoltan ,

s kint égtek tüzek a hidegben
bennünk lázasan megfagytak
dobogó ereinkben kerge vérünk
jegyesei szomorú ábrándjainknak .

Én csak álltam sűrű magányban
búcsút intve az elúszó távolnak ,
s a fiatalságom kéklő tavaszán,
csitítgattam magamban lángomat.

Úgy elfáradtam szédítő lázamban
már nem is tudnám hányadszor ,
mert fájni tudott síró becsvágyam
és sírni tudott a bennem maradt

titkom ,mi felesleges harcunkban
elmúlt vesződések kinyílt csokra ,
s verességet szenvedtünk mindketten
győzelmünk csak simította harcunkat .

Most valóságban két sorsnak átkai
lakolnak saját testünkben ,
szökkenő tavasznak melegében
bűnhődnünk könnyű szerelmünkben./W,.B./