A legyőzőtt--Wilhelem

Hadakozni szeretek Világgal,kimérten
szélviharként állok   esőben meztelen ,
jeges termésnek töredékén tevékenyen
megállítanám az Időt engedékenyen.

Fáradt arcomat tenyeredbe tenném
de győzhetetlen vagyok legyőzötten
megbűvölten az elvarázsolt égen,
a dús fellegek enyémek az éjben .

Mert bölcs isteneknek szülötte vagyok
megengedett hogy sorsomat én íróm ,
vad orkánoknak szerelmetes keblén,
ápolgatnám fájdalmam megelégedvén.

A haragjaim dúsan szaporán terhelnek,
bár harcommal élni bármikor merészelek,
ostorral kivívnám a tenger vad haragját
hullámaival fedném be arcom aggodalmát.


Nem unalmas éltem, de harc lesz vesztem,
az élet mindig buzgón felülkerekedik
az ostora keményebb, több ,s beteljesedik
mit tervezett és vitatkozik halkan velem.

És így én leszek a legyőzött a semmiben
testem megtelik csúf sebekkel sebtiben,
mártirságom ott hagyom holtamig veszni,
de kínomban minduntalan fogok sírni.