Fakadó lét

Arasznyi időmbe minden belefért

utamat kerülgette a fakadó lét,

bokros vidéknek száraz avarjában

lézengtem élve-holtan igazában.

 

Vágytól vállamon cipeltem terhem

mi semmibe hullott és idegen lett

gondjaim keresztjén összekuszálva

zavartan kerestem a hontalan utam.

 

És keringek körbe élet küldetésben

utam keresem a céltalan menetben

horzsolt tenyérrel homlokom simítom

félelemmel forog vágytól gondolatom.

 

Voltam múlt, jelen, s leszek holnap

nemlét csendjében zavartan turkálom

mindenem,miből egy van : a szánalom, 

de csak kóstolgatom létező bánatom.

 

Mert kifogytam már tündéri tettekből

magányomat sajnálattal szövögetem

türelmetlenül kutatok az emlékekben

illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./