A szerelem hársfa alatt

 Ott voltam, mikor ablaka előtt

a hársak vére futni kezdett

a gyökerekből a gyökérbe

Kicsi tenyerem tenyerébe. 

Szívéből tenyerébe,tenyeréből szívébe,

szívemből tenyerembe,tenyeremből szívébe

mikor szaladni kezdett a vér.

Tavaszra-döbbent hársak tövében

ott voltam,én voltam ott.

S most nem vagyok ott 

mikor ablaka előtt

a hársfavirágok ajkukat kinyitják

és meleg illatot lehelnek arra

aki ott áll.

Te fülledt nyári levegő,

ha leintenél minden szellőt

s két hársunk puha illatából

még hírt se hoznál,

ha hírt se hoznál arról,

hogy valaki ott áll,

ha hírt se hoznál arról a kettőről

aki most ott áll

kicsi tenyerem tenyerébe.

O, fülledt nyári esti levegő

én megköszönném.

Homlokom tört sorokra ejtve

vetkőzés nélkül, ima nélkül,

s ha hagynád, hogy itt asztalomnál

emlékek nélkül, illat nélkül,szerelem nélkül

 ó, ha hagynád,hogy elaludjak.