Szeretlek nagyon-Pablo Neruda [fordítás]

Szeretlek, ha csend vagy, mert nem vagy  jelen,
messziről hallasz engem, de  hangom nem ér el téged:
szemeid láthatatlan messzeségben,míg
ajkadat hosszú csókommal leplezem.

Minden az én lelkemmel telítődött meg
te magadban viseled  a megemészthetetlent,
mint az álmok lepkéje lelkembe berepültetek
együtt a csendes melankólia rezgéseivel.

Szeretlek mikor szótlan vagy messzeségedben
a hangom eltéved messzi  érzelmeidben
s így szavaim nem érnek utol egyedüllétedben
engedd álljak  szóba  csak szeretett  csendeddel.
.

Szeretlek mikor szótlan vagy, szeretem csended
világos mintegy lámpa,egyszerű  mintegy gyűrű 
olyanok vagytok mintegy konstelláció este
a csended a csillagok,minden távol minden messze.

Szeretlek, ha néma vagy, mert nem vagy  jelen,
eltorzul minden  és fájdalmas, mintha halott lennél
de nekem egy  szó, egy mosoly is  elég lenne
 de szerelmes vagyok s örvendek hogy nem valós tény.