Szeretlek nagyon-Pablo Neruda [fordítás]
Szeretlek, ha csend vagy, mert nem vagy jelen,
messziről hallasz engem, de hangom nem ér el téged:
szemeid láthatatlan messzeségben,míg
ajkadat hosszú csókommal leplezem.
Minden az én lelkemmel telítődött meg
te magadban viseled a megemészthetetlent,
mint az álmok lepkéje lelkembe berepültetek
együtt a csendes melankólia rezgéseivel.
Szeretlek mikor szótlan vagy messzeségedben
a hangom eltéved messzi érzelmeidben
s így szavaim nem érnek utol egyedüllétedben
engedd álljak szóba csak szeretett csendeddel.
.
Szeretlek mikor szótlan vagy, szeretem csended
világos mintegy lámpa,egyszerű mintegy gyűrű
olyanok vagytok mintegy konstelláció este
a csended a csillagok,minden távol minden messze.
Szeretlek, ha néma vagy, mert nem vagy jelen,
eltorzul minden és fájdalmas, mintha halott lennél
de nekem egy szó, egy mosoly is elég lenne
de szerelmes vagyok s örvendek hogy nem valós tény.
messziről hallasz engem, de hangom nem ér el téged:
szemeid láthatatlan messzeségben,míg
ajkadat hosszú csókommal leplezem.
Minden az én lelkemmel telítődött meg
te magadban viseled a megemészthetetlent,
mint az álmok lepkéje lelkembe berepültetek
együtt a csendes melankólia rezgéseivel.
Szeretlek mikor szótlan vagy messzeségedben
a hangom eltéved messzi érzelmeidben
s így szavaim nem érnek utol egyedüllétedben
engedd álljak szóba csak szeretett csendeddel.
.
Szeretlek mikor szótlan vagy, szeretem csended
világos mintegy lámpa,egyszerű mintegy gyűrű
olyanok vagytok mintegy konstelláció este
a csended a csillagok,minden távol minden messze.
Szeretlek, ha néma vagy, mert nem vagy jelen,
eltorzul minden és fájdalmas, mintha halott lennél
de nekem egy szó, egy mosoly is elég lenne
de szerelmes vagyok s örvendek hogy nem valós tény.
Megjegyzések