Te ,aki minden voltál
eldugott titok maradtál mindörökre,
kit ősidőktől szeret és imádhat a nő
ki jóban, rosszban lehetsz jó szerető.
Hangodon mit érzelmes szél suttog
még tüzesen lobognak a ritmusok
mágnesként vonzzák kiégett szívem
ahol csak nekem terem hűség, szerelem.
Díszes csokorba gyűjtöttem mit adtál,
lobogó lángokat mit égből kapkodtál,
még mindig keresem múltunk vonalát
kedves, csak vess rám őszinte, pillantást.
Büszkén szeretem nézni eme századot
rengeteg kinccsel mit szerelmed adott,
mint őszülő idők rabja,lennék alázatos
csak ints ezüst kezeiddel hívogató szót.
Más nem számít csak valós szerelmed
mit oly' adakozóan nyújtottál nekem
hiteles ígéretek,mik sosem kóboroltak
közöttünk, karjaink közt megpihentek.
Megjegyzések