Eggyé kotve---Wilhelem

Virraszt szemem,kutat ,keres

órák,percek kattognak felettem

pillámon tiszta csend rebben,

míg lázas álmomban szenvedek.

Vágyaim fölé fátylat borít

hold sugár törékeny fénye

bágyadtan rezegteti testem

álomba ringatva földi lényem.

Mágikusan magával hozza izét

a légi Világ varázsos részét

amerre megyek égi zene kísér

boldoggá szentelnek a csillagok

hogy a tiszta éjszakák fényében

értelemmel teljen meg az életem ,

még soha nem ismert érzésekkel

kezedet fogom s térdelek előtted.

Tüneményes csillagok között

fogjuk egymás kezét ábrándozva

néma hallgatásunk is egy csoda

csak egymásnak élve -halálra

mosolyunk egy külön ajándék

a hajnali sárgás napsütésben

minden óra, perc egy ragyogás

megnyitjuk az eget egymásba.[W.B.]