Tikkadó megrekedés

Utolsó esténk együtt, magáért beszélt

dzsungel ösvények között a sötétben

semmibe vetted a szavak jelentőségét ,

ma is szabadulni akartál értelmetlen.

Nem lehet hogy éljünk gyűlöletben,

egymást ölni akarjuk, vadul irigyen,.

taposva egymást sárba, jéghidegen

harapni ,karmolni átkok keservében.

Lehet megállt bennünk egy magyarázat

valami ingerelte fáradt bizonyságát,

érzem a holt csend minden repedését

ez időben akármi jöhet,- mint megváltás.

Egyre küzdünk, mint élők s élettelenek,

árnyak ,elemek, tikkadó megrekedések,

álmunkban angyalok,kisírt szemekkel

tíz parancsolattal őrzik törvényeinket.

Boldogtalanok vagyunk a nem létben,

örvénylő tanok kerülgetnek sötétségben

s minden ami élt szívünkben nem is rég,

más irányt váltott ,az utolsó porszemig