Remember

Remember----------Apák napjára

Gyermek voltam de csak anyánk
volt, hányszor ültünk félig árván,
kis szobánk lett a fehér márvány
jósol az imádság -szólt az anyánk.

És hittük a jót, szívünkbe zárván
sok kis apróságok, s kályhánk
néha melegített, mint egy kazán,
elégetve minden fájó nyavalyám.

Egyszer érkezett a fehér lován
nem egy király,-az én drága apám,
júniusi illatban siralmas imádság
megtöltötte a kis fehér szobánk.

Azóta ahányszor reggel ébredtem
tapogattam apám arcán a meleget,
de nem fűt már kályhánk égő lángja
az apám lelke fűt,június hajnalán.

Szerettem volna régen sokat kérni,
tudom sok fájdalma volt- ezernyi,
gyakran kerestem azt a fura titkot,
mert apám soha senkit nem szítkolt.

Az élet kegyetlen - fura talány,
ember szenved, tündér-korszakán
kérdésemre választ senki nem ad
miért nincsen apám június hajnalán?

Gyerek voltam de nyár alkonyán,
mint egy buta rongyos szobalány
átöleltem egyetlen fehér asztalát
éreztem senkivel nem osztanám

szívem, az ilyen júniusi kánikulán
emléke nem múlik ,kutatom homlokát
ezért az életem gyakran nagyon fáj,
hogy sosem lesz apám június hajnalán.[W.B.].