A kek nyakek

 Én felkorbácsolt kéjjel takargatom

szívünk frigyéből született boldogságom ,
száraz ajakkal könnyeket szomjazok,
szerelmes kacajjal kérkedek válladon.

De egyszer majd eltűnnek dolgok,
testem leng és türelmet hordozok,
egyszer tova szállnak a tegnapok
marad majd a ma ,s a jövendő titok.

Néha vártam gyermekként a morajt
ma már csak türelmetlen mosolyt
torzít szám ,a csönd vészes zajosan
vonít,furcsán, s bölcs csendre oktat.

Ha ajkam bezárul az éj perceiben
mámoros kedvem összezárul örökre
hiába lesem önzetlen volt szerepem ,
a mában kutatom rég megunt kedvem.

Volt már részem behunyt szemekben
ölelő karjaimmal férfit ölelt szerelmem ,
s volt már részem hamis csókokban
vad mámorban nem aludtam párnámon.

De egyszer majd eltűnnek emlékek ,
felébredsz párnádon behunyt szemekkel,
kék nyakéked szorítja fehér nyakadat
s a hideg éjszakában a bánat fojtogat./W.B