Mind kevesebb---Wilhelem

Megint álmok csapnak fel felettem
a lélek belsejét mossa a legtömeg ,
mi bennem maradt bölcsességgel
szívem körül ismeretlen érzéssel.

És valahol felbukkan a zongora dala
egy ideig hallgatom ,majd kalamajka
bontja ki szégyenét,lerázva magáról
az átszellemültség bizalmas határát.

Kitöredezett lett és mélyen bonyolult
a kapcsolat két ember egyezésében
szinte magától indult magatehetetlen

visszafordulás nincs nem fér az időben.

Ki a hibás kérdem, véletlen sem egyszer
az idő kiszámított órák percek hatalma
rendezi magát egy  megérthető mentség
a két egyenes szétszórtan  is lephet.

S ha majd találkoznak újra az időben
minden érthetőbb lesz ,de megvetően
hallgatom újra a zongora tündöklését
megért egy búcsút kijátszva öleléseket.