Tükörben

Ajkam lázító, vérvörös vonal.
a hajam,bronz színű selyemcérna,
homlokomra hull dúsan, selymesen
és vonja, bevonja hófehér kezem.

Szemem kéksége zöldesen ég
s én félek tőle, félek  tőle, ,félek
s ha felvillan a tükör üvegén.
nem én, a lány, az álmodó-szemű

egy asszony,forróvérű, gyönyörű
nevet le rám a szemem szögletén.
Oly messze vagy ! Olyan messze !
s a szépségemet nincs ki lesse.

Oly messze vagy ! Olyan messze !
szép mosolyomat nincs ki lesse
a hajam  selymét nem simítják,
kék szemem zöld színét nem vidítják

Két hófehér kezemet nem becézik
Hogy hova vágyom sohasem kérdik
Olyan messze vagy ! Olyan messze
már csak egyedül ér el majd az este.